A Haltenberger Samu Díjat 2016-ben Császár József (City 249) kapta

Kezdjük az ilyenkor szokásos kérdéssel: mikor kezdtél vezetni, illetve a taxizással hogyan kerültél kapcsolatba?
- 1971-ben, mint karosszéria-lakatos végeztem a Váci úton, a Bánkiban. A jogosítványt ’72-ben szereztem. A szakmámban nagyon rövid ideig dolgoztam, mert szabadúszó lettem! Amikor megkaptam a katonai behívóm a Volán TEFU-hoz küldött a munkaközvetítő! 1973-ban elvittek katonának és ’75-ben szereltem le. Amikor letelt a katonaság, a Volánhoz mentem vissza dolgozni. Sofőrködtem vagy 2 hónapig az Illatos úti telepen, Ifákon, majd kezdeményeztem áthelyezésemet a Teher taxihoz, de nem engedték. Ez után kértem magam a személytaxihoz, de abba sem mentek bele. Így, a felmondási idő letöltése nélkül eljöttem. Miután a katonaságot követően – brahiból - néhányan megcsináltuk a felvételi egy részét a Főtaxinál, jelentkeztem a III-as, Könyves Kálmán körúti üzemegységében, népszerűbb nevén, a „Lógarázsban”, taxisnak. A helyismerettel és a vezetéssel nem volt probléma. Bogár Laci, aki később az egységvezetőm és barátom lett, vitt ki vizsgáztatni. Megtetszett neki, hogy két kuplunggal is tudok visszaváltani, így lecsapott rám. Döntött, hogy kerüljek az ő egységébe és rögtön váltótársat is adott mellém. Így nem kellett garázsszolgálatban gyakorolnom, és más, a betanulókra vonatkozó feltétel alól is mentesültem. Ráadásul nem a telephelyen, hanem rögtön háznál tudtam váltani. Éjszakás lettem. A Kun Oszi bácsi tanított meg taxizni. Ő azzal kezdte az oktatást: Józsikám, soha ne felejtsd el: a taxiban a miniszter, a kurva, és a börtöntöltelék is vall, és te mindenkit hallgass meg. A másik nagy mondása volt, hogy: a taxis, a csálinger,a rendőr, és a prosti egy család, de a rendőrrel nem szabad veszekedni. Ezek a szabályok nagyon sokáig éltek is ebben a szakmában.

A rendőrökkel abban az időben valóban nagyon jó volt a taxisok viszonya.
- Más világ volt. Mi csoportvezetők évente jártunk ki közúti ellenőrzésekre. Volt, amikor a Nádasdy utcából a közlekedésiekkel mentünk együtt. Volt kapcsolat közöttünk. A rendőr ismerte, hogy a taxisok milyen életet élnek, és mi is ismertük, a rendőrök körülményeit, elvárásait. Annak idején ezt úgy fogalmaztam meg, hogy a rendőrök és a taxisok az utca számkivetettjei. Azonos gondjaink vannak a legelemibb emberi szükségletek elvégzésétől kezdve jó néhány dolgon keresztül.

Ma ennek már a nyoma sem látszik. A viszony elmérgesedett.
- Amikor a rendszerváltásnak nevezett valami lezajlott, egyre több betyár került az utcára. A rendőrt irritálta, hogy egy 20 éves srác a Merciből kiköpköd rá, vagy érezteti vele lenézését. Az évtizedek alatt kialakított kapcsolat nagyon hamar megszűnt. Ezen változtatni már nem lehet. Én egyszer tettem egy rendőri vezetőnek itt a tanácsteremben ajánlatot, hogy ha fiatal rendőröket képeznek ki, szívesen elmegyek és elmondom, hogy a taxis milyen munkát végez. Kértem, ne taxis vezetőt, vagy cégtulajdonost hívjanak, mert azok már nem ismerik a gépkocsivezetők napi gondjait. Ezt követően – reméltem - talán másképp néznek majd a taxisra. Sajnos azóta sem hívtak. Azt azonban el kell mondanom, nem örülök annak, amikor a sajtóban látom, hogy a taxis lefényképezi a rendőrt, mert az a taxiállomáson áll. Nem mondom, hogy ez helyes, de az sem helyes, hogy ilyen módon feljelentjük. Mert ugyanez a rendőr esetleg beül a térfigyelő kamera mögé, és eszébe jut, hogy a taxis miatt állította korábban a parancsnoka a „szőnyeg szélére”, mert megjelent róla egy fénykép az újságban. Így, a térfigyelő kamerán keresztül esetleg törleszthet. Nem állítom, hogy ez a gyakorlat, de azért érdemes rajta elgondolkozni.

Kicsit elkalandoztunk…
- Tudom, ám a dolgok kapcsolódnak egymáshoz. De térjünk vissza a kronológiai sorrendhez. Ott hagytuk abba, hogy a Bogár Laci egységébe, és a Hegedűs Jancsi csoportjába kerültem, éjszakásként. Ami a taxizáshoz kell, tőlük kettőjüktől és a Kun Oszi bácsitól kezdtem el tanulni. A Lacitól és a Janitól azt, hogyan kell emberekkel bánni, hogy kell hozzájuk viszonyulni, és bizonyos esetekben miként kell fegyelmezni. Kun Oszitól pedig azt, hogyan kell az utasokkal bánni. Amikor később szakszervezeti bizalmi lettem, jobban bele láttam a dolgokba. Nagyon jó kis társaság alakult ki körülöttünk. Amikor a Főtaxinál megalakult az URH Bizottság, ennek is tagja lettem. Ekkor már rádiós kocsival dolgoztam, ez olyan 3-4 év után, ’79 körül lehetett.

Mi volt a feladatotok?
- A Lógarázsban a telefonközpontban volt felállítva egy magnó és egy dekódoló, ott tudtuk a forgalmazást hallgatni, illetve visszahallgatni. Ez az időszak arra volt jó, hogy önvizsgálatot tartsak. Sokszor rosszul szóltam a kollégáknak, ebből adódtak is konfliktusok. Amikor átgondoltam a saját hibáimat, változott a hangulat, pozitív lett a légkör körülöttem. A csibészek is jöttek, szóltak, jelezték, hogy ezt vagy azt elrontották. Ma ezt a hozzáállást hiányolom sok esetben. Hallok történeteket arról, hogy a fuvarközvetítőknél a Reklamációs és Etikai Bizottságok hogy viszonyulnak a sofőrökhöz. Én korábban megtanultam, hogy egy-egy döntésemmel esetleg egy család további életét befolyásolhatom. Mert lehet, hogy amennyiben kispadra ültetek valakit, az utolsó cseppet töltöm a pohárba. Elindulhat e miatt egy válás, és akkor a gyerekek esetleg anya, vagy apa nélkül nőnek fel. Szóval nagyon-nagyon megfontoltan kell kezelni ezeket a problémákat. Én akkor ezt megtanultam. Azt is, hogy mikor és kinek kell szólni, mikor kell becsukni a szememet és a fülemet, hogy ezt én nem láttam, vagy hallottam. Onnantól kezdve mindent személyesen intéztem. Soha nem szóltam rá a csatornán senkire, soha nem szégyenítettem meg kollégát, mert az nem vezet eredményre. Személyesen megbeszéltük, és ezt értékelték. Egy vezető nem teheti nevetségessé magát, mert azzal az egész testületet vezető társait is nevetségessé teszi!

Megint elkalandoztunk…
- Igen. Tehát egy idő után csoportvezető lettem a Szabó Laci egységében. Szakszervezeti vonalon is előbbre léptem, bekerültem az Üzletági Szakszervezeti Bizottságba a Lógarázsban. Onnan a vállalati szakszervezeti bizottságba, a nagytestületbe delegáltak, és amikor abbahagytam, az utolsó időszakban, a Főtaxi gépkocsivezetőit képviseltem a Közlekedési Dolgozók Szakszervezetében.

Vagyis kiemelt vezető lettél?
- Nem, én végig taxiztam. Soha nem szálltam ki a kocsiból, bármilyen egyéb tisztséget is töltöttem be. Hozzáteszem, mielőtt bárki, bármit is hozzágondolna ehhez: én az „izmusoktól” mindig távol tartottam magam. Vagyis párttag soha nem voltam. A politikát kerültem. Éppen ezért nem is tudtak velem sok mindent kezdeni. Ma is kerülöm. A történelmet és a napi aktuális eseményeket viszont szeretem együtt nézni.

Mikor és miért hagytad ott a Főtaxit?
- 1987-88 körül, amikor jött a bérleti rendszer, Angyal Laci, az akkori igazgató lejött a Taxi üzletághoz is, és kikérte a véleményünket, hogy mit javaslunk, milyen irányba menjünk. Én azt javasoltam, hogy adjuk lízingbe az autókat. Ha jó feltételeket szabunk, nálunk javíttatnak a sofőrök. Három év után lesz egy eszköz a kezükben, amit mobilizálhatnak. Akár megtarthatják, és azzal taxiznak tovább, akár odaadhatják a családnak. Ez biztosíthatta volna azt, hogy a következő autót is tőlünk lízingelik. Szerintem így meg tudtuk volna tartani azt a képzett gépkocsivezető állományt, amely akkor már erőteljesen áramlott át a magánszektorba. Mert az jobban kifizetődött. Nem véletlen, hogy a korabeli taxitársaságok, a Buda, a City, a Rádió, vagy Gábriel a Főtaxitól és a Volántól elkerült emberek vezetése alatt álltak. Javaslatomat sajnos nem fogadták el, és a cég elindult a bérletes rendszer felé. Az elfogadott feltételeken tudtunk nélkül változtattak! Ez nekem viszont nem tetszett. Szóltam a Trenka Pistának, de olyan válaszokat kaptam, hogy azt mondtam: akkor itt most vége. Bejelentettem, hogy a szakszervezeti munkámat abbahagyom. Lemondtam a tisztségekről, maradtam csoportvezető és ez tartott márciusig, amikor beindult a bérleti rendszer, melybe magam is belevágtam. Ettől fogva vagyok egyéni vállalkozó. Először tehát béreltem a taxit a cégtől, majd ’90 októberétől teljesen privatizáltam magam. Vettem egy LADA kombit, és a Gábriel Taxihoz mentem abból a megfontolásból, hogy akkor Érden is jelen volt ez a cég. Egy idő múlva kirendeltség-vezető lettem, mert a srácok látták, hogy elég jó rálátásom van a taxis szakmára. Megkértek, próbáljam meg vinni az ottani csapatot. Ez tartott egy darabig. Aztán, amikor a Gábriel csillaga különféle okok miatt (ügyetlen tarifaemelés, pénzügyi manipulációk, stb.) már leáldozóban volt és indult a Tele5 Taxi, úgy döntöttem, átmegyek. Már az első százban benne voltam. Onnan akkor jöttem el, amikor a Balogh Tibi és a Misi megcsinálták az Expo Taxit és néhányunkat hívtak, menjünk segíteni nekik az alapokat letenni. Közülük már senki sem taxizik, talán a Misit kivéve. Végül az Expo Taxitól átmentem a 6x6-hoz, ahol egy évet töltöttem el. A Citynél lévő barátaim viszont piszkáltak, mit kínlódsz? Ám én nem akartam nagy társasághoz menni, csak taxizni akartam. 15 évet odaadtam az életemből a Főtaxinak, meg a taxisoknak, akikért dolgoztam. Úgy éreztem, egy kis társaságnál a továbbiakban jól el leszek. Ez valahogy nem jött be. A barátaim továbbra is hívtak a Cityhez, ahol már sorba álltak, nem lehetett „csak úgy” bejutni. Az 559-es Zoli bevitt az Orbán Lajoshoz, hogy „ez az a srác, akiről beszéltem”. A Lajos felküldött a Boda Gyuriékhoz megírni a felvételi tesztet, ami persze sikerült. Így’95 október 30-án beléptem a City Taxihoz.

Vagyis több, mint húsz éve. Úgy alakultak a dolgok, ahogy akkor elképzelted?
- Ezt érdekes kérdés. Valamikor ’99-ben, a Dudás Zoliék kiírtak egy pályázatot arra, hogy a taxisok írják meg, milyen lesz a City Taxi, meg a taxizás 2000-ben. Akkor a belső lapunkban sürgették a kollégákat, hogy írjanak. Én akkor leültem és elkészítettem egy kis esszét arról, milyen lesz szerintem a taxizás. Lefestettem egy pozitív és egy negatív oldalt. Az előbbi arról szólt, hogy milyen lesz a City, ha a vezetés odafigyel a taxisok véleményére és egy közösség leszünk. Az utóbbi arról, hogy merre megyünk majd, ha a vezetőség elszakad a tagságtól és nem foglalkozik a szociális ügyekkel és az egyéb dolgokkal. A pályázatot megnyertem. Azt hiszem négy év után kezdett elfogadni a citys közösség is. Azok a kollégák is, akik nem ismertek személyesen.

Tagja vagy a szövetkezetnek?
- Természetesen. Öt év után, amikortól ez lehetséges volt, beadtam kérelmemet. A Zoliék elbírálták és felvettek. A közgyűlésekről az ezt követő években tán, ha kétszer hiányoztam. A kollégáimnak mindig mondom: a szólni és írni tudóknak óriási a felelőssége. Mert vannak olyan kollégák, akik a folyosón, a csatornán, vagy a telefonba nagyon okosak, de már egy közgyűlésen nem mennek ki a mikrofonhoz. Akkor valakinek ezt fel kell vállalni helyettük és közvetíteni kell a többiek, illetve a vezetőség felé a „lentről” érkező igényeket. Én a véleményemnek mind a mai napig hangot adok, ebből nem tudok visszakozni. Igyekszem mindent szemtől-szembe mondani, tehát nem támadok hátulról. Ezt megtettem pl. a válogatós kollégákkal is. Nyilvánosan elmondtam, hogy nem etikus, amit csinálnak. Gyakorlatilag élősködnek a többieken, akik helyettük is dolgoznak és visznek mindent a közösség érdekében.

Sajnos viszont lehet olyan ellentét egy taxis és egy bizonyos utas között, mely magában hordozza a „reklamát”. Ezt inkább kerüli mindenki, és például ezért válogat.
- Egyetértek. Nem állítom, hogy minden címet el kell vinni, mert nekem is van három olyan helyem, amit akkor sem viszek el, ha lelőnek érte. Nem azért, mert ide, vagy oda megy, hanem mert valamiért ővelük egyszerűen nem jövök ki. Ez másoknál is lehet így. Ám, aki csak a jót szeretné, és azért válogat, az szerintem elfogadhatatlan.

Hogyan oldanád meg?
- Drasztikusan! Mindig szoktam mondani, hogy a taxisok a saját életük megrontói. Ha valami jól működik, akkor biztosan lesz olyan, aki e mellett is keresi a kiskapukat. A többi taxist meg irritálja az ügyeskedés. Én ezeket a kollégákat biztosan másképpen, szigorúbban kezelném. Az is tény, hogy sajnos eljutottunk oda, ha valakihez rosszul szólnak, akkor elrohan a bíróságra saját cégével, saját kollégáival szemben is. Ez abszolút etikátlan, de valóban figyelembe kell venni a döntéseket megelőzően. A helyzet nem egyszerű. Szerintem mindenki próbáljon meg úgy dolgozni, ahogy azt leírták, meghatározták a közösség tagjai. A bölcsek azt mondják: ne tégy olyat, amit nem szeretnéd, ha veled megtennének.

Vagyis nem engednéd a válogatást, csak napi egyet-kettőt, esetleg egyet sem?
- Valamilyen választási lehetőséget adni kell a taxisnak. Most már eljutottunk oda, ha valaki visszaad egy címet, akkor a gép - még ha ő is van legközelebb a következő címhez, akkor is - hátra sorolja. Ebben már van egy kis büntetés. A cél, hogy a taxis érezze, nem lehet gátlástalanul válogatni. Ennek ellenére azt vallom, hogy ha az utasnak jogában áll megválasztani, hogy szőke, kék szemű, húsz éves, Mercedesszel fuvarozót rendeljen, akkor a taxisnak is jogában áll úgy dönteni, hogy x-et, vagy y-t azért nem akarja elvinni, mert például nem szokott mosakodni. Valamilyen szinten tehát ezt a lehetőséget meg kell adni. Ugyanakkor tudomásul kell venni, ha belépek egy céghez, akkor hiába vagyok én egyéni vállalkozó, amiből egyébként egyre kevesebb van a taxizásban, egy véd- és dacszövetségbe léptem be. Ergo, a magam szabadságát feláldozom a közösségért, a cégért. Valami pici választási lehetőségem kell, hogy legyen, de a fő feladat annak teljesítése, amit tőlem itt elvárnak.

Meglehetősen jó rálátásod van a taxira. Mi az, amin változtatni kellene?
- Válaszomban visszakanyarodnék a taxis múlthoz, a kezdéshez. A Bogár Laci egy olyan ikonja a taxis társadalomnak, mint valamikor a „fakezű”, a Tibi bácsi volt. Az ilyen példaképek jóval több megbecsülést érdemeltek volna. Talán a taxirendelet megalkotásakor több olyan taxist kellett volna megkérdezni, akiknek ilyen múltjuk van. Nem csak az érdekképviseleti, meg a cégvezetőket, a telefonszám-tulajdonosokat. (Csak halkan jegyzem meg, ezt a szóösszetételt én írtam le először a Taxisok Világában, amit azóta már igen sokan használnak.) Esetleg a Haltenberger Samu-díjjal kitüntetettek közül is lehetett volna tanácsadókat választani, és akkor másképp alakult volna a szabályozás.

Rossz az új rendelet?
- Nem ezt mondtam. Hangsúlyozom, hogy a Demszky-érában nem történt semmi, csak hazugságok, ígéretek és ügyetlenkedés volt tapasztalható. Minden tiszteletem Tarlós főpolgármester úré, hogy bele mert nyúlni a taxis-méhkasba. Ugyan csak a csuklóját tette bele. Jobban örültem volna, még jobban tisztelném, ha egészen könyökig belenyúlt volna. Tudom azt is, hogy minden érdekképviseleti vezetőt, megbízottat, akik ezeken a tárgyalásokon részt vettek, támadnak a megszületett jogszabály miatt. Nem barátom egyik sem, a Metál Zoli sem, de ezért a munkáért, amit elvégeztek tiszteletet érdemelnének! Mert tudom milyen nehéz szakmabelivel tárgyalni, és dűlőre jutni. Akkor képzeljük el, hogy szakmán kívülivel, aki csak egy minisztériumi, vagy önkormányzati tisztségviselő, mekkora gondot okoz már a problémát is megértetni, nem hogy a megoldást megtalálni. Egy politikussal az előbb felsoroltaknál is nehezebb a helyzet, mert az képes az ellenkezőjét mondani ma, mint amit tegnap mondott. Ezért állítom, nagyon kemény munkát végeztek, amíg ez a jogszabály létrejött. Ám, hogy visszakanyarodjak az eredeti kérdéshez: mit tennék? A Taxis-t nem vizsgáztatnám, mert Szabó néniből és Kovács úrból és az eltévedt családapákból sem lesz veszélyes anyag! A taxis rendeletben van egy-két dolog, amire szerintem is szükség volt a telefonszám-tulajdonosok miatt. Ilyen a fix tarifa, amit egyébként nem tartok jónak. Ezt meg lehetett volna oldani úgy, ahogy a korábban a Főtaxinál volt. Vagyis be kellett volna újra vezetni egy nappali és egy éjszakai, vasár- és ünnepnapi fix tarifát. Az éjszakai érvényes lehetne például este 22 órától reggel 06 óráig. Vagy a vasár és ünnepnapi péntek estétől hétfő reggelig, illetve az ünnep előtti napon 22 órától, ünnepet követő nap 06 óráig. Ez a két, fix tarifa egy bizonyos rugalmasságot adott volna. De ez sem lenne szerintem a végső megoldás. A fix tarifában ugyanis nincs megfizetve az a plusz, amit a vállalkozó ide betett. Gondolok az egyterű, 7 személyes autóra, vagy a drágább, elitebb taxi gépkocsira, de ide lehet számítani a tetőrácsot, a kombit, és akár a kiállási díjat is. Meg még sok minden mást. Ha valaki többet akar, mint egy egyszerű taxit rendelni, az fizesse meg a plusz szolgáltatást! Vidéki fuvar esetén a visszaútról nem is beszélve!

A kedvezményeket maguk a taxisok találták ki, hogy az utasokat megnyerjék. A Főtaxi és a Volán a ’70-es években még órával állt ki a címre. Aztán jött a magántaxi és ez volt az egyik ötlet arra, hogy az adott telefonszámot hívja az utazni vágyó. Vagyis évtizedeken keresztül a kedvezményadás „önkéntes” volt.
- Igen. Amikor a magántaxi beindult, azért, hogy a Főtaxitól, a Volántól, és később egymástól vegyenek el címeket, ezt találták ki az akkori cégvezetők. Akkor és ezzel indult a taxizás másik rákfenéje, a korrupció. Az SZTK-ban a 2 forint letételével, hogy csak ezt vagy azt a céget rendeljék. Aztán jöttek sorra a kórházak, vendéglátóhelyek, szállodák. Mára már eljutottunk odáig, hogy a bérekbe bekalkulálják a taxisok által adott baksist. Amikor a személyzetnek az ingyenes kiállást kitalálták, nem gondolta volna senki, hogy ebből rövid időn belül olyan „hagyomány” lesz, ami általánossá válik, és amit nem lehet megváltoztatni. De vehetjük a repteret is. Én tátottam a számat, amikor belement a főváros abba, hogy a taxiállomás-kezelői jog a repülőtér tulajdonában maradjon. A főváros alkot egy taxirendeletet, a taxisokat a taxiállomásokra tereli, de a főváros a legfrekventáltabb taxiállomását kiveszi ebből a rendszerből és el/ki/, vagy átadja azt egy külföldi cégnek, amely a használatáért komoly pénzt szed az egyébként drosztdíjat fizető taxisoktól. Ha már pénzt akar szedni ezért külön Budapest, nem többet kapott volna a saját területéért az összes taxistól? Mindenkinek meg kellene adni a lehetőséget, hogy onnan is dolgozzon. Ha többletpénzért, akkor azért. Ám úgy tűnik, a politika szerint jól van ez így. Még talán egy téma: nem tartom jónak a címkiadó rendszert sem. Én úgy érzem, ezen a téren megvalósult a SZOCIALIMUS. Mindenki egyformán részesül a bőség kosarából…

Visszatérve a tarifára: akkor nem a fix tarifával van bajod, hanem azzal, hogy ez csak egy alap-, kilométer-, és várakozási díjat enged?
- Ennek rugalmasabbnak kellene lenni. Vagy úgy, ahogy azt az előbb említettem, vagy úgy, hogy lehetne egy minimum tarifa, ami alá nem lehet menni, mert nem rentábilis az alatt fuvarozni. És lenne egy maximum tarifa, ami fölé senki sem mehet. Én a már említett, régi főtaxis szisztéma felé hajlottam volna legszívesebben. Bár abban nem lehet az extrákat (kombi, tetőcsomagtartó, 6 ülés stb.) kifizettetni. Talán ha beállna a rend, a kettőt lehetne keverni. Ehhez az ellenőrzést kellene fokozni. Kiszűrni a reptéren, a pályaudvarokon, vagy a belvárosban garázdálkodókat.

Jogszabály már van bőven. Rend még sincs.
- Ha egyszer valaki komolyan elhatározná, hogy rendet csinál, akkor akár 2 hónap alatt megoldható lenne a több évtizedes gond. Annak az embernek, aki a repülőtéren telefonál a samesznek, hogy a benzinkútról hozza föl neki a kocsit, miközben ő bentről viszi ki az utast, és ott teszi föl a szabadjelzőt, elvenném az autóját, és a taxivezetői engedélyét. Azonnal. Nem azt nézem, hogy neki egyébként nehéz gyermekkora volt, meg ilyen olyan szocpol problémái. Nem, elvenném 3 évre. Aztán ha az autója rohad majd valahol, valamelyik telepen három évig, utána nézze meg. Kit érdekel, hogy az bérelt autó? Azzal az autóval követte el, tehát azt kell lefoglalni. A szeszcsempésztől, a cigaretta-csempésztől elveszik? Igen. Akkor miért nem jogszerű az engedély nélkül taxizókkal szemben? Átverted az utast barátom? Egyértelmű. Vagy túlpörög az óra? Azonnal elvenném tőle minden engedélyét, hogy soha többé nem ülhessen taxi volánja mögé. Ha nincs más igazolványa, el kell venni a jogosítványát. Bár olvastam én is, legutóbb olyan is előfordult, hogy jogosítványa sem volt a „taxisnak”. Ha ezt néhányszor megcsinálják, híre megy, és egyre inkább visszaszorulnak majd a visszaélések.

A cégekhez tartozó, egyébként általában erős kontroll alatt lévő taxisok arra panaszkodnak, hogy nem a reptéren, a pályaudvarokon, vagy a belvárosban működőket ellenőrzik, hanem őket…
- Mindennek az alapja az ellenőrzés. A törvények, rendeletek már adottak. Jó lenne, ha az erre felhatalmazottak élnének a számukra biztosított lehetőségekkel. Az is jó lenne, ha ez nem abban merülne ki, hogy a céges taxikat vegzálják indokolatlanul! Az tényleg nevetséges, hogy azért, mert például a Váci úton, a Tesconál, megáll egy taxis a taxiállomáson és bemegy a WC-re, ezért őt megbünteti a BKK ellenőre, mert elhagyta az autóját. Ez embertelenség. Miközben a Keletinél például a taxiállomáson csak lekapcsolt szabadjelzővel várakozó taxik vannak évek óta, sofőrök nélkül, hogy ne lehessen őket ellenőrizni. Velük akkor miért nem keménykednek?!

Az „eldobott” fuvarok számából úgy tűnik nincs elég autó az utcán csúcsidőszakban. Lehet, hogy kevés a taxis?
- Ez szervezés kérdése. Szerintem vagyunk elegen. Nálunk például ez úgy merül fel, hogy ki a vezényelhető és ki nem. Szerintem a vezénylés az, amikor megmondom, hogy például csütörtökön, pénteken és szombaton ettől eddig dolgozni kell. Az nem vezénylés, ha tőlem a diszpécser azt kérdezi, hogy miért állsz te tizenhetediknek a reptéren? Vagy miért állsz nyolcadiknak Gazdagréten? Gyerekek tessék már beljebb húzódni! Ez nem vezénylés, ez forgalomirányítás. Ennek kellene élőbbnek lenni.

Jó, de mi van, ha azt mondja a taxis, hogy nem megyek, mert az legalább 20 kilométer, és erre nem kötelezhet senki.
- Ez forgalomirányítás, amit a taxis köteles elfogadni.

Mindegy, hogy szövetkezeti tag, vagy alvállalkozó?
- Igen! Ha bekapcsoltam a Tabletet azt jelenti munkára jelentkeztem!

Szerintem, aki keresni akar, az önként is dolgozik, amikor megy a bolt. Ugyanakkor a gyerek, a feleség, stb. bizonyos kötelezettségeket róhat egyesekre.
- Az a taxis, aki sokszor panaszkodik, hogy nincs munka, de reggel fél kilenckor kezd, mert neki feladatai vannak, nem számíthat sok munkára. Amennyiben vállalkozó vagyok egy fuvarszervezőnél, akkor vinni kell a címeket a csúcsidőben és a hétvégeken is, mert ez így működik csak. Ha nem tetszik, szabadúszóként kell folytatni, és akkor úgy viszi az asszonyt, meg a barátnőt, a szomszédot meg a kiskutyát, ahogy és amikor akarja. Céges taxisként tudomásul kell venni, hogy vannak időszakok, amikor dolgozni kell. Akár vezényléssel is. Elfogadható szerintem, hogy egy hónapban kétszer a hétvégén is dolgozni kell. Nem szabadnap nélkül! A szabadnapot ki lehet venni hétköznap is, amikor esetleg kisebb a forgalom. De szombat-vasárnap be kell jönni a vezényelteknek és dolgozni kell. Ez szerintem egyértelmű, logikus intézkedés, amit bármelyik cégnél el lehet várni a szerződéssel ott dolgozó taxistól. Én, bár rám, mint szövetkezeti tagra nem vonatkozik a vezénylés, mégis egy ideje dolgozom vasárnaponként, sőt most már karácsonykor is. A Szenteste az unokákkal telik, de az ünnepeken dolgozom. Van, amikor január elsején is, mint ahogy húsvétkor is. Nem mindig jön be, de ennek ellenére én kint vagyok, éppen azért, mert akkor kevesen vagyunk. Megértem a családosokat is. Egy-egy hosszú hétvégén nekik is jó a szeretteik körében lenni, de van egy bizonyos cégérdek, amit szintén figyelembe kell venni. Nem szeretném, ha azért csökkenne a fuvarszám, mert nem tudunk autót küldeni megrendelőinkért. Ha keserves munkával hosszú évek alatt felépítettünk egy céget, bármelyiket is bárki is úgymond a tulajdonos, akkor ahhoz igyekezni kell hozzátenni nem csak kivenni belőle, s aztán nézni csendesen kimúlását! Azért vagyunk végül is, hogy hagyjunk magunk után valamit!

Köszönöm a beszélgetést!

- kó -

 
 

Minden jog fenntartva @ 1983-2013