A Haltenberger Samu Díjat 2006-ban Simon László (City 301) kapta

1966 végén kezdtem el taxizni másodosként, a Főtaxinál. Aztán 1972-ben jött a nagy csábítás és főállású taxis lettem. A Prielle Kornélia utcában – vagy ha úgy jobban ismerik a kollégák, a II-es garázsban – ezek után tíz évet töltöttem el. Ahogy az akkoriban természetes volt, elkezdtem felfelé lépkedni a vállalati karrier lépcsőfokain, és hamarosan csoportvezető lettem. 1982-ben abba akartam hagyni a taxizást, de ismét jött a nagy csábítás: a privát taxi lehetősége. Döntöttem: maradok taxis, de a Főtaxitól kiléptem. Ez ma már nem látszik, de a döntés akkoriban – 1982-ben – kockázatokat is rejtett. Akik belevágtunk, többnyire nagyon bátortalanok voltunk. Februártól engedélyezték a maszek taxit, és én márciusban már iparos voltam. Néhány hónapig még nem volt rádióm se, aztán én is hozattam külföldről CB-t, mint a többi kolléga. Majd jött a szikra: alakítsunk taxi társaságot. Így lettem a City taxinak alapító tagja 1983-ban. A mai napig is itt dolgozom.
Tudom, hogy a Budapesti Taxisok Ipartestületének /BTI/ is elnökségi tagja voltál. Ezt is társadalmi munkában csináltad?
Természetesen. Mindig szerettem tenni a közösségért, ahol dolgoztam. Így volt ez a Főtaxinál, és így maradt a Citynél is. Itt is belefolytam a társadalmi munkába, elsősorban az „etikás” vonalon segítettem. A Reklamációs és Etikai Bizottságnak jó néhány évig vezetője is voltam. A kezdeti időszakban mi csak ingyen, vagy, ahogy ezt az akkori szóhasználattal mondták: társadalmi munkában (az ifjabbak kedvéért megmagyarázom: ingyen!) végeztünk minden tevékenységet. Ebben benne volt a helységek kialakításától a vezetői állásokig minden.
Mi az, hogy a helyiségek kialakítása? Falaztatok?
Igen, többek között. De téglát is vettünk, azt hordtuk, falaztunk, ahogy mondtad, de barkácsoltunk asztalokat, pultokat. Mikor, mire volt szüksége a közösségnek. Volt, aki ebben segített, volt, aki a büfét csinálta, volt, aki telefonozott, volt, aki a cső végére ült. Azt a közösséget nagyon erős szálak fűzték össze. Együtt kirándultunk, horgászversenyekre jártunk és ki tudja már, mi mindent oldottunk meg együtt.
Büszke vagy az elmúlt évtizedekre?
Nagyon is! Hogy létrehoztunk egy ilyen társaságot, mint a City, arra más is büszke lenne. Hogy ilyen jó csapattá alakultunk, arra is. Tudjuk, hogy 11-szeres „Best of” díjasok vagyunk, hogy vezetünk a fővárosi taxi társaságok között. Sőt, meg merem reszkírozni, hogy országos szinten is a legjobbak közé tartozunk. Büszke vagyok tehát arra, hogy a City matricáját hordhatom! Ugyan két éve elmentem nyugdíjba, de mint nyugdíjas is aktívan kívánok részt venni a cég munkájában, illetve a taxizás körülményeinek megváltoztatásában. Boldogan vettem át ezt a kimagasló kitüntetést, amivel ugyan anyagi támogatást nem kaptam, de munkám erkölcsi elismerésének érzem. Azóta természetesen dicsekedem vele kollégáimnak, amihez az ő segítségükkel jutottam. Köszönöm tehát nekik és a City vezetésének, hogy döntésükkel engem tüntettek ki!
Gratulálok a kitüntetésedhez!

Simon László (City 301)

 
 

Minden jog fenntartva @ 1983-2013