A Haltenberger Samu Díjat 2015-ben Cseregi Tamás (City 691) kapta

- Jogosítványomat 1976-bn szereztem meg, miután leszereltem a határőrségtől, ahol sorkatona voltam. Aztán elég sok mindent csináltam. Voltam technikus egy tervezőirodában, majd közel 10 évig az Express Utazási Irodánál dolgoztam. Először mint szervező, aztán irodavezető, később hálózati felügyelő. Majd 1984-ben, amikor elkezdődött Magyarországon a magánosítás, nekem nem pénzem volt, hanem kocsim. Így a Zsigulimmal belevágtam a taxizásba azzal, hogy egy, vagy két évig ezt csinálom, egy kis pénzt összegyűjtök és abból egy nagyobb vállalkozásba fogok. Ez, mint az ábra mutatja, nem így lett. Úgy alakult, hogy a Pesti úton volt egy nagyon szép lakásunk, ám látva bevételeimet úgy gondoltam, hogy könnyen elérhető a Rómain egy lakás, meg garázs, persze a feleségnek is kocsi, nekem is kocsicsere, e mellett két gyerek. Talán nem is kell mondanom, ez vitte a pénzt. Tehát maradtam taxis. Már csak azért is, mert az akkori „egyéb” vállalkozások jelentős része bizony súrolta a törvénytelenség határát. Ha viszont a taxit tisztességesen csináltad, abból nyugodtan lehetett megélni. Én úgy gondoltam, nekem ezzel mindenem megvan, amit elvártam az élettől. Tudok utazni, a magam ura vagyok. Amikor a maszek (mezítlábas) taxi kezdett lefelé menni, beléptem a Rádió Taxihoz. Két évig voltam ott, de a szeretett vezető miatt 25 évvel ezelőtt kiléptem, és átjöttem a Cityhez. Akkor itt az Orbán-időszak volt, ami számomra egy kicsit amolyan félkatonai szervezetnek tűnt. A renddel és a fegyelemmel, viszont nagyon jól meg lehetett élni, ha az ember dolgozott. Volt bevétel. 5 év után beléphettünk a szövetkezetbe. Természetesen én is éltem a lehetőséggel és attól fogva kezdtem eljárni a szövetkezeti gyűlésekre. Ahogy azt egy rendes tulajdonostól el is lehet várni. A mai napig minden szövetkezeti gyűlésen ott vagyok. Azon kevesek közé tartozom, akik ezt tartják helyes magatartásnak. Amikor a Kádár Lacit a Tamás Miklós váltotta az elnöki székben, akkor a tagság ugyanazon a választáson beszavazott a Felügyelő Bizottságba. Németh Gábor, és Schranz Vilmos (Vilma) mellé. Én azzal a feltétellel vállaltam el ezt a funkciót, hogy hagynak azzal foglalkozni, amivel szeretnék, illetve azzal, amivel az azt megelőző vezetés soha nem foglalkozott. Nevezetesen a pályázatokkal, az ISO-minősítéssel. Továbbá engem nagyon zavart, hogy azok a kollégák, akiknek sportolt a gyereke, rendszeresen bejöttek a vezetőséghez egy kis támogatásért. Úgy gondoltam, nem normális, hogy a közös pénzt osztjuk. Javasoltam, csináljunk egy rendes, bejegyzett sportkört, amely pályázatok útján pénzt tud szerezni, és onnan lehet osztani. Lényeg az, hogy szabad kezet kaptam, így 22-23 millió forintot hoztam a cégnek pályázatokkal. Ebből egy nagyon komoly, 10 milliós projekt volt a diszpécsereknek és a kollégáknak több alkalommal is szervezett nyelvtanfolyam. E mellett egy hivatalosan bejegyzett City Sportkör létezik ma is. Ennek kezdetben Tamás Miklóssal mi voltunk a vezetői, aztán eltelt egy év és a kormányrudat átadtuk a fiataloknak. Láthatólag nagyon szuperül megy. A tenisz-szakosztály, a bicikli, és sí, tartozik a Sportkörhöz. Kezdetben sokan jöttek és tartották a markukat, de mi azt mondtuk, be kell lépni a Sportkörbe. Évi 500 forint a tagdíj, ez nem jelenthet gondot. Ebből és a pályázatokon nyert pénzből jól működik az egyesületet. Bősz Peti is ahol tud, segít. A pályázatírásban, az anyagok elküldésben és az un. „irodai” munkákban. E mellett 9 évig én felügyeltem az ISO-minősítést a Cityben. Minden évben van egy kis audit és minden harmadikban egy átfogó komplett ellenőrzés. Két éve lejárt a mandátumom, akkor a közgyűlésen, a szavazásnál talán egy ponttal elmaradtam a győztestől. Ebből nem csináltam különösebb problémát, mert én is úgy éreztem, hogy elfáradtam. Azért az október közepén tartott Közgyűlésen újra indultam, de most már nagyobb arányban maradtam alul. Azt gondolom jobb is, hogy így történt. A fiatalok jól csinálják, nincs ezzel semmi probléma, gratulálok nekik. Már más a látásmód, a hozzáállás, szerintem jobb ez így. Úgy hogy a Citynél röviden ez az én történetem. Mára maradt a tenisz, és hogy focizni járok a kollégákkal. Persze taxizom is.

Az új fővárosi rendelet bevezetése óta a taxizás egyre inkább nyereséget termelő ágazat lett. Könnyebb lett a taxisok élete a fővárosi rendelettel?
- Erről megoszlanak a vélemények. Az új rendelet magában nem rossz. Az az út, amit kijelölne, jó. A probléma vele, hogy egyik oldalról mi mindent végrehajtunk, amit számunkra előírtak, megkövetelnek. A másik oldalról, a kontrollnál meg mindig a könnyebb felé mennek. Sajnos jelentősen, látványosan több az ellenőrzés a szervezett taxisoknál, mint a „mezítlábasnak” nevezett szabadúszóknál. Az is alapvető gond, hogy folyamatosan és drámaian csökken a taxidrosztok száma. A jó drosztokra pedig nem lehet beállni. Vagyis a szervezett taxisoknál megmaradtak az évtizedes sérelmek. Mi invesztálunk, befektetünk, megpróbálunk jogkövető taxisként dolgozni, míg a másik fél nem igazán hajtja végre ígéreteit. Így pedig nagyon nehéz lelkesedni. Amit én hiányolok, vagy inkább kritizálok, hogy ma olyan technikai képzettséget követelnek meg egy taxistól, ami szerintem túlzott. A taxizásnak vannak hagyományai, és ezt lerombolni ezzel a csendes címkiadással egyik pillanatról a másikra nagyon helytelen. Sokszor azt gondolja az ember, hogy ez a fajta címkiadás visszaélésre ad módot, hisz nem halljuk mi történik, ki hova megy? Bizony, bizony mi szeretjük tudni, hogy a másik kollégánk merre jár. A címminőségben több fajta is van. Az ezer forintostól a tizenötezer forintosig. És ha az ember azt gondolja, hogy a tizenötezer forintos többnyire a másiknak jut, az nem jó.

Tehát hiányzik egyfajta megszokott kontroll?
- Igen. De még egyszer mondom, a fővárosi taxisrendelet kellett, arra szükség volt! Ezzel nincs probléma. Tudomásul vesszük, de egyes elemeit időszerűtlennek, másokat korainak tartunk. A sárgítás is egy olyan megoldás, ami bizonyos országokban már megszűnt. Itt az egységes színű autókra gondolok. Nálunk meg most hozták be. Tehát ezek vitára adnak okot, de ezzel együtt lehet élni, ha mindenkire egységesen vonatkozik. Probléma még, hogy két helyen kell vizsgáztatni. Tehát nem csökkent az adminisztráció, hanem nőtt. Elviszem az autót levizsgáztatni, majd ezt be kell mutatnom a BKK-nál is külön, még egyszer. Miért nem lehet ezt egy helyen megoldani? Miért van az, hogy az egyik helyen tudnak az adatainkról, a másik helyen nem? Tehát nem könnyebb, hanem nehezebb lett a helyzetünk. Kevesebb időnk maradt arra, hogy pénzt keressünk. Ráadásul azok a budapesti fejlesztések, amik történnek, káoszt okoznak a városban. Én koromnál fogva végigcsináltam, amikor Bécsben építették a metrót, meg egyebet, ott voltak terelő útvonalak, egyirányúsítottak a zökkenőmentes forgalomért, volt közlekedési rendőr, hogy segítsen. Ez tavaly Budapesten nem volt megoldott. Egy ilyen közegben mozogni, címet felvenni, egy még kiforratlan címkiadó rendszerrel, ami időnként olyan címet dob a kollégára, ami a város másik felében van, mert a rendszer egyébként őt tartja a legközelebbinek, eléggé abszurd, és időnként negatív hangulatot is szül, lássuk be.

Tavaly ősszel sok utas panaszkodott, hogy nem kapott taxit. Időnként fel sem vették a telefont, időnként a központ egy idő után jelezte, nem tud autót küldeni. Nem csak a Citynél, máshol is. Ez elégedetlen, esetleg végleg elvándorló megrendelőt generál. Márpedig januárban, februárban jól jönne a hívásuk…
- Gondoljuk végig. A City Taxi mindig arról volt híres, hogy legtöbb esetben 2-5 perccel ott vagyunk a címen. Tavaly év vége felé a 10-15 perc és az előrendelések egy részénél is a „talán ott leszünk” kategória volt a jellemző. Az ok a sok felbontás a városban és a címkiadó rendszer kiforratlansága. Gond az is, hogy a rendszer lehetővé teszi a címek közti válogatást. A kollégák visszaadhatják a címeket. Tehát az a cég, mely eddig mindig a pontosságáról, a precíz szolgáltatásáról volt ismert, ilyen szempontból visszaesett. Nem véletlen, hogy az utasok egy része szerint a korábban megszokott színvonal zuhant. Ám ez nem a mi hibánkból következett be. Ez a város és a címkiadó rendszer hibája, ami viszont a jogszabályok szerint készült, ezt ilyenre írták elő. Amit az utas nem hajlandó megérteni. Miért is értené meg? Ő csak azt érzékeli, hogy eddig 2 perccel kapott autót, most meg negyed órát, húsz percet kell várnia. Egyik reggel egy címre mentem ahova 25 percet ígértek. Be kell szólnom a diszpécsernek, hogy én 3 perc alatt ott vagyok, mert a telefonos a monitoron címfelvételnél még nem látta, hogy én honnan megyek. Rutinból azt mondta, hogy mivel nem megy a bolt, kevés autó van kint, ezért 25 perc. A rendszer közben rám adta a címet, amitől 3 percre voltam. Ha valamilyen okból ez esetben nem tudják visszahívni az utast, úgy 25 percet állok ingyen egy címen, ahonnan az utas egyébként nem megy messzire. És ezzel nem az a legnagyobb problémám, hogy nem kapcsolhatom be az órát, mert ezt vállaltam, amikor taxis lettem. Hanem az, hogy engem 25 percig kivonnak az aktív szolgáltatásból. Na, most ha mindenki 15-25 percig vár az utasára, akkor ezek az autók feleslegesen vannak kint. Üresen, utas nélkül állnak és mégsem tudnak fuvart vállalni.

A problémát nem az okozza, hogy a taxisok jelentős része megpróbál irodai időben szolgáltatni?
- Van ilyen is. Az okok összeadódnak. Van a rafináltabb taxis, aki „tudja”, mit visz el. Ő válogat. Nem megy el X-ért, mert arról tudja, hogy reggel csak az iskolába viszi a gyerekét. Ő inkább megvárja a repterest. Inkább bejön üresen, de nem vesz fel mindent. Van, aki mindent vinne, de annyi helyen kell várnia, állnia, hogy nem tud teljesíteni, bár szeretne. Aztán van a város, ami szét van túrva. Tehát hiába van utasod, mely fuvarral egyébként 10 perc alatt végeznél, de nem tudsz, mert a dugóban araszolsz. Nem a rövid fuvarokkal van a baj, hanem azzal, hogy kiestél ez alatt a pörgős időszakból, a csúcsból. Ahogy az előző példában mondtam: 25 percet várok, aztán 20 perc alatt viszem el a közeli címre, mert áll a város, ami már 35-45 perc és kész, lefutott a csúcs. És akkor én ezzel kerestem 2000 forintot, a másik ugyanennyi idő alatt keresett 8 ezret. Ez így nem jó. Ehhez jön még, hogy kevés a kocsi. Továbbá a taxisok egy része valóban nem akarja tudomásul venni, hogy a kutya farkán ő csak a bojt. Nem, ők azt vallják, hogy az csak egy tévedés, hogy őbelőlük taxis lett. Egyébként minimum professzorok lehetnének, és ezt az utasnak is tudni, érezni kell. Továbbá nekik reggel 8-tól délután 4-ig kell annyit megkeresni, mint egy plasztikai sebésznek. Hiába próbálod nekik elmagyarázni, hogy keresni mindig a befektetés arányában szoktak, te meg ezt az egymilliót sem érő autót tetted bele a vállalkozásodba, akkor mégis mit vársz el? Számtalanszor a vezetőség kéri, hogy ilyen-olyan rendezvény lesz, jöjjenek ki dolgozni. Nem jönnek. A hétvégén sincs kocsi, mert a kolléga közli, neki családja van. A régi taxisoknak is volt családjuk. Csak ők tudták, hogy azt el kell tartani, tehát ki kell jönni dolgozni akkor, amikor arra igény van. Így szervezték az életüket. Én a mai napig nem mondom a feleségemnek, hogy mikor érek haza. Ha vége van a boltnak, majd megyek. Ha meg programunk van, nem jövök ki dolgozni. Vagy korábban abbahagyom. A taxizás mindig arról szólt, hogy akkor van pénzed, ha ülsz a kocsiban. Ha otthon vagy, azzal nem keresel. Még úgy sem jó, hogy a tabletet felviszem a lakásba és nézem a meccset. Ha csörög, lerohanok és elviszem a ráküldött fuvart. Ezek a megoldások már az abnormalitás határait súrolják.

Az udvariasságon is lehetne csiszolgatni…
- Egyet értek! A mai szolgáltatás színvonala sokkal rosszabb lett a korábban megszokottnál. A taxis például nem nyitja ki az ajtót egy nőnek. Ő erre képtelen. Ő mindenáron be akarja azt bizonyítani, hogy ő van olyan ember, mint az utasa, ha nem különb. Azzal bizonyítja ezt, hogy nem veszi el az utastól a két nehéz csomagot, mert ő nem hordár, ő taxis. Ott áll a nő két gyerekkel és a csomaggal, és nem tud beszállni, mert a sofőr ül az autóban. Én kiszállok, kinyitom az ajtót, segítek. Ez egy ilyen szolgáltatás.

Nem úgy születünk, hogy minden szabályt ismerünk. Amit nem tudunk, arra megtanítanak azok, akik tudják. Vagyis elkelne egy kis oktatásféle. Ráférne sokakra.
- Így igaz, ezért én hiányolom az oktatást. Nem azt, amit a minisztérium most előírt kötelezően mindenkinek! Nem, én a „belső” oktatást hiányolom. A Cityben is. Most is azt mondom, hogy ötvenesével be kéne hívni a kollégákat és el kellene beszélgetni velük arról, hogy a taxizás miből áll. És nem törik le a dereka, ha egy hölgyet besegít az autóba. Legalább nem hízik el, mert egy kicsit mozog. Milyen alapon várja el a taxis a borravalót, ha azért semmit nem hajlandó megtenni? Ennek ellenkezőjére nem jó példa az, hogy egy indiai taxis Münchenben, vagy Bécsben hogyan taxizik, milyen szolgáltatást nyújt. Az a kérdés, hogy Magyarországon, a magyar fuvarozó hogyan taxizik. Nem mindegy az sem, hogy néz ki a kocsija. Az sem mindegy, hogy a taxis észre veszi-e, hogy az utas akar-e beszélgetni vele, vagy sem? Az is borzalmas, aki állandóan a fényképeit mutogatja, sztorizik, vicceket mesél, miközben esetleg az utast temetésre viszi. Vagy csak bömböl a rádió, üvölt az URH. Nekem egy régi taxis annak idején azt tanácsolta, hogy az útvonal megválasztásánál mindig kérdezd meg, van e preferált útvonala az utasnak? Ha a híd előtt állsz, és át kell menni rajta, akkor is kérdezd meg. Ne akarj okoskodni, mert akkor már egy lehetséges hibalehetőséget kihúztál. De nem kell elmagyarázni az adott politikai helyzetet sem az utasnak! Nem kell meggyőzni arról sem, hogy kire szavazzon. Ezek a tanácsok nálam beváltak. 1984 óta csak egy utas panaszom volt, jogos meg egy sem.

Van-e valami, amin ha módodban állna, változtatnál?
- Ahogy arról beszéltem, a csendes címkiadás bevezetését túl gyorsnak tartom. Én rugalmasabban kezelném. Ugye a főváros most azt követeli, hogy teljesen csendben kell a címeket kiadni. Én meg azt mondom, hogy nem lehet teljesen csendben autózni. Tehát itt kéne valamiféle kompromisszumra jutni. Tudomásul kellene venni, hogy nem lehet minden címet ezen a rendszeren keresztül kiosztani, tehát kell az URH, ami nekünk egyébként létkérdés. Információt lehet rajta keresztül kérni. E nélkül nem lehet profi módon taxizni. Annak be kell lenni kapcsolva. A bonyolult címeket csak így lehet biztonsággal kiadni. Egyébként, még egyszer mondom, nekem nincs bajom a rendelettel.

Köszönöm a beszélgetést!

- kó -

 
 

Minden jog fenntartva @ 1983-2013