A Haltenberger Samu Díjat 2019-ben Bordás Ernő (City Taxi 469) kapta

Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a taxival?
- A jogosítványt 1972-ben, a katonaság előtt, az MHSZ-nél, a Dagály utcában szereztem. Még meg sem kaptam az engedélyt, amikor bevonultattak, és a jogosítványt is úgy küldték utánam. A seregben 344-es Csepelekkel jártunk. Én előzőleg már autószerelő szakmunkás lettem, a Bánki Donátban, a Váci úton. Onnan a harmadik évben kihelyeztek minket a MÁVAÚT-hoz, az Andor utcába, és ott gyakoroltuk a szerelést a harmadik évben. Amikor levizsgáztunk, maradtam egy évig. Majd, miután megszereztem a jogosítványt, jött a már említett két éves katonaság. Leszerelésem után visszamentem, és talán egy évet voltam még a MÁVAÚT-nál. A bátyám viszont a BELKER-nél volt akkor, a Vágóhíd utcában. Ő hívott, menjek át hozzájuk, mert tudta, hogy szeretek vezetni. Váltottam tehát, és ezen a helyen mintegy két és fél évet dolgoztam. Amikor 1976-ban a bátyám váltott, és átment a Főtaxihoz, oda is maga után csalt. A „Lógarázsban” 10 évet töltöttem. Szerencsém volt, mert rögtön a Molnár Tibihez kerültem, méghozzá URH-ra. Amikor odakerültem, ő már nagyon régi taxis, és csoportvezető volt. Abban az időben nagyon nagy szó volt az URH, amit akkor kezdett el használni a Főtaxi. Én a Tibitől tanultam meg a taxis szakmát. Vele 3 évig dolgoztam, éjszakáztam. Akkor lakást kaptunk Kispesten, és ezt követően egy kispesti sráccal pörögtünk három évet. Egyik hónapban éjszaka, másikban nappal dolgoztam. Aztán újabb három év következett, amikor kaptam egy másodost, és attól fogva nappalos lettem. Aztán ’86-ban, a húgom barátja, majd férje, az akkori City 344-es Imre, aki vezetőségi tag volt, áthívott a Citybe. Így már 33 éve vagyok citys. Amikor ide kerültem még CB rádióról dolgoztunk. A fuvarfelvételnél a légköri zavarok miatt többnyire ordibáltunk. Nekem ráadásul egy gyenge CB-m volt. Bár voltak mások is, akiknek gyenge rádióval dolgoztak, ám ezek egy része „megerősítve” szólt… Aztán ’90-ben jött az URH, ami ezeket az áldatlan állapotokat megszűntette, és én is átálltam erre a működésre.

Milyen tapasztalataid vannak az új, 2013-as taxisrendelettel kapcsolatban?
- Szerintem ez most, ahogy van, úgy jó. A színt már megszoktuk. Szerintem már semmi gond sincs vele. Eleinte mindenki idegenkedett tőle, meg sokba is került. Macerás feltetetni, ha javíttatani kell, az külön pénzt emészt fel, de kétségtelenül vannak előnyei is, az utasok pedig szeretik, ha messziről látják a taxit. A jelenlegi fix tarifa is úgy jó, ahogy van. Bár most sajnos hallani bizonyos politikusoktól ettől eltérő véleményt is. De ha ezen változtatnak, megint elszabadul a pokol a fővárosban! Ezt nagyon meg kellene gondolni azoknak, akiknek ez ügyben szavuk van. Engem már, akármilyen döntés születik majd, valószínűleg nem érint, mert jövő júniusban végleg be akarom fejezni a taxizást. Most 66 vagyok, jövőre 67 leszek. Pont júniusban lejár a forgalmim, és nem kínlódom tovább, nyugdíjba megyek, visszavonulok.

Amikor taxizni kezdtél, mint szinte mindenkinek, az öledben ott volt a nyitott térkép, és állandóan tanultad a várost. Ma meg nyomkodják a GPS-t, de a helyismeret egyre gyatrább. Véleményed szerint kiváltja a taxis-tudást a számítógépre telepített útvonaltervező?
- Nem, szerintem nem váltja ki. Annak idején csak térkép volt nálunk. Volt úgy, hogy Csepelre kaptam egy címet, de sötét volt az autóban. Mit csináltam? Kerestem egy telefonfülkét, ami ugye ki volt világítva, kiszálltam, megnéztem a térképet és mentem a címre. Abban az időben mi valóban állandóan tanultuk a várost. A tudására minden taxis joggal volt büszke. Ismertük az elkerülő utakat, a kis utcákat, tudtuk merre kerüljünk, ha baj volt. Nekem azért volt jó iskola a BELKER 3 éve, mert én akkor a budapesti kocsmákba és KÖZÉRT-ekbe szállítottam a szeszt. A Likőriparnál voltam. Ott az évek alatt szépen megtanultam az utcákat. Amikor taxis lettem, ez az „előélet” nagyon sokat számított.

A nyomkodós, 2-5 perces „időszűkítős” időszakban akár házszámra kellett ismerni az utcákat, hogy a címfelvételnél ne legyen gond az időmérőkkel. Jelenleg erre már nincs szükség…
- Az úgynevezett „csendes címkiadással” sajnos mindannyian kisebb-nagyobb mértékben ellustultunk. Sokszor, talán azért is, mert öregszem, de elfelejtem a korábban ismert utcákat. Mert már nem kell tudnom őket. Megkapom a címet, rányomok a térképre, és a navigáció többnyire odavezet. Ha ismerem a megadott helyet, nem nyomok rá a térképre. De sokszor a házszám miatt veszem igénybe a segítséget, ez bizony nem egyszer jól jön. Tény, hogy ez a modern technika nem ösztönzi a kollégákat a városismeretre. Minek? A „gép” úgyis tudja…

Az utasok egy része – élve a technika adta lehetőséggel - a telefonján követi az útvonalat, a saját programjával. A taxis esetleg egy másikat használ, vagy „fejből” megy. Nem okoz ez konfliktust?
- Csak a magam tapasztalatait tudom elmondani. Nos, ebből nekem soha nem volt konfliktusom. Mert amikor a kuncsaft beszáll, és bemondja a címet, általában megkérdezem, hogy merrefele szokott menni? Vagy merre javasolja? Ha azt mondja, rám bízza, úgy legjobb tudásom szerint viszem. De mondhat ő is utat, akkor ahhoz tartom magam. Így elkerülhető a későbbi reklamáció.

Ha rajtad múlna, a taxizással kapcsolatban változtatnál valamin? Vagy így jó minden?
- Nem is tudom. Lehet, hogy miután én már elhatároztam, hogy jövő év közepén abbahagyom, nem látok jelentős problémát. De erről döntsenek azok, akik ez után is taxiznak majd. Én a drosztokra nem nagyon állok be, így nekem nem probléma, hogy azok többségükben bizonyos csoportok által állandóan foglaltak. Többnyire Budán dolgozom. Van ott egy kis droszt, ahová általában be szoktam állni, és onnan mindig kapok fuvart. Ha a Belvárosba visznek, én visszamegyek Budára. Nem szeretem a nagy forgalmat, meg a rossz levegőt. Jobban szeretek Budán lenni, ott jobb a levegő is. Ami az ellenőrzéseket illeti, azon lenne mit változtatni, de ez is legyen az ifjabbak problémája.

Mit tervezel nyugdíjas korodra?
- Nem tudom még. De most már egyre többször úgy érzem, kezdek fáradni, már zavar az egyre nagyobb forgalom. De egyébként nincs más bajom. Talán neki állok, és felújítom a lakást. Imádok tapétázni, és minden feladatot, amit a lakásban meg tudok csinálni. A villanyszereléstől a tapétázásig mindent. Ráadásul nehéz is lenne ilyen feladatokra jó szakembert találni. Apránként tervezem a felújítást. Amikor majd ráérek, elkezdem az egyik szobát, szép nyugiban, mert nem kell sietnem. Már csináltam ezt korábban is. Amikor megkaptuk a lakást, rá két évre kihívtuk a JAVSZER-t és az egészet felújíttattuk velük. Akkor megfigyeltem, melyik szaki, hogy csinálja. Aztán az anyósnál már én álltam neki a lakásuknak. Bár akkor még nem voltak ilyen jó tapéták, csak papír alapúak. Azóta megtanultam, és már sok alkalommal tapétáztam. Tehát unatkozni nem fogok.

• Köszönöm a beszélgetést és egyben ismét gratulálok a kitüntetésedhez!

- kó -



MobilApp

MobilApp

 
 

Minden jog fenntartva @ 1983-2013